Bejegyzés

Reklámadó – Nem kell fizetni a google után?

Megjelent a portfolio.hu-n 2014. augusztus 26-án.

Az internetes hirdetések piacát alapvetően befolyásoló reklámadó jogértelmezést adott ki a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM). A Google által közétett hirdetésekért kapott bevétel után nem kell reklámadót fizetni. Emiatt a hirdetésszervező cégeken keresztül közzétett reklámok megrendelői is veszélybe kerülhetnek, ha az adóalanyiságra vonatkozó nyilatkozatokat a szereplők rutinszerűen töltik ki. De erre is van megoldás.

Az augusztus 15-én hatályba lépett reklámadóról szóló törvény alapján reklámadót kell fizetni a túlnyomórészt magyar nyelven vagy túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon közétett reklámokból származó árbevétel után. Ebben az esetben a bevallási és az adófizetési kötelezettség a reklámokat közzétevő személyt terhelik. A hazai gyakorlatban a weboldalak tartalmaival (pl. a kommentekkel) kapcsolatos közzétételi felelősség idáig a weboldalak üzemeltetőit terhelték. A reklámadó szempontjából azonban már nem mindig ilyen egyszerű a helyzet.

A fordulat

Társaságunk az ingatlan.com-ot és köpönyeg.hu weboldalakat üzemeltető Arkon Zrt. a reklámadó állatorvosi lovaként mind a bevételei (apróhirdetések és bannerhirdetések) mind pedig a magas online hirdetési költségei (Google, Facebook) miatt reklámadó fizetési kötelezettséggel nézett szembe. A jogszabályban nagy általánosságban megfogalmazott elvek pontosítása céljából azonban állásfoglalási kérelemmel fordultunk az NGM-hez. Jogértelmezésünk szerint ugyanis bizonyos (pl. a Google hirdetések megjelenítése után járó Adsense) bevételek után a reklámadót nem a weboldal üzemeltetőjének kell bevallani és megfizetni. A minisztérium ezt az értelmezést állásfoglalásában is megerősítette.

A Google ugyanis csak egy olyan hirdetési mezőt bérel a weboldalakon, ahol a valós idejű licitek aktuális állása alapján teszi közzé azokat a reklámokat, amelyeket a Google saját algoritmusa és megítélése szerint az adott látogató érdekesnek tart. Egy-két minimális korlátozást leszámítva a weboldalak üzemeltetőinek nincs ráhatása, hogy konkrétan milyen hirdetések is jelennek meg ezekben a mezőkben. A médiatulajdonosoknak reklámadóval kapcsolatos nyilatkozattételi kötelezettsége – ami az elmúlt hetekben futótűzként frissítette fel az ügynökségek, hirdetést megrendelő partnerek és a médiumok kapcsolatát – a Google felületein elhelyezett hirdetések esetében nem is nagyon értelmezhető, mivel a weboldalak üzemeltetői szinte semmilyen kapcsolatban sincsenek a hirdetések megrendelőivel.

reklámadó állásfoglalás ngm

Nagy jelentőségű reklámadó állásfoglalás

A minisztérium indoklásában kiemeli, hogy „a hirdető a hirdetésszolgáltatóval köt szerződést a reklám közzétételére, maga a hirdetésszolgáltató dönt arról, hogy a hirdetést egyáltalán közzéteszi-e, s ő jogosult arra is, hogy a reklámot a rendelkezési joga alatt álló felületen ténylegesen közzétegye. Az adókötelezettség szempontjából ez esetben irreleváns, hogy az oldal üzemeltetője kicsoda, figyelemmel arra, hogy az üzemeltetőnek semmilyen ráhatása nincs a hirdetésszolgáltató által bérelt felület vonatkozásában a reklám-közzétételi tevékenységre. Mindez – értelemszerűen – azt jelenti, hogy az un. hirdetésszolgáltató által megjelenített hirdetés esetében – függetlenül attól, hogy személyében eltér az internetes oldal üzemeltetőjétől – a reklámadó alanya a reklámot közzétevő hirdetésszolgáltató.”

Tovagyűrűző hatások

Az állásfoglalásból egyértelműen következik az is, hogy a Google-hoz hasonló valós idejű liciten alapuló vagy egyéb hirdetés-kiszolgáló rendszereken keresztül közétett hirdetések esetében érdemes megvizsgálni a szerződéseket, hogy ezek alapján ki minősül valójában a reklámok közzétevőjének és a reklámadó alanyának.

Ugyanezt érdemes megfontolni olyan ügynökségi vagy sales-house-okkal kötött szerződések esetében is, ahol ezek a hirdetésszervezők végzik hirdetések teljes kiszolgálását a reklámok megrendelői felé (például a technikai kiszolgálást, szerződéskötést számlázást és bevétel kezelését). Különösen igaz ez akkor, ha kizárólagos értékesítési jogot formálnak egy adott hirdetési felület hasznosítására, és ezért cserébe garantált díjat fizetnek az oldal üzemeltetőinek. Ilyenkor ugyanis az oldalak üzemeltetőinek a szóban forgó szerződésen kívül nincs befolyása az oldalán található hirdetési felület hasznosítására. Ez a legtöbb esetben annak a modellnek felel meg, amikor egy szereplő továbbértékesítési célból felületet bérel, és az ezzel kapcsolatos összes hasznot és kockázatot ő maga viseli. Ez leginkább olyan szerződések esetében jelentkezhet, amikor a hirdetések kiszolgálása olyan felületeken történik, ahol aktív hirdetés-közzétételt csak a hirdetéseket szervező ügynökség vagy sales-house végezhet. Könnyen lehet ugyanis, hogy az ilyen hirdetések esetében is ezek a hirdetésszervezők minősülnek a reklámok közzétevőinek.

Veszélyek

Ha az oldalak üzemeltetői rutinszerűen nyilatkoznak adóalanyiságukról, akkor ennek helytelen megválasztásával nem csak azt veszthetik, hogy – amennyiben az adóköteles bevételük az 500 millió forintot meghaladja – feleslegesen fizetnek reklámadót. Ebben az esetben ugyanis az igazi adóalanynak minősülő ügynökségek vagy sales-house-ok ügyfelei kerülnek igazán nehéz helyzetbe. Ha az igazi adóalanyok a tévesen kiadott nyilatkozat birtokában nem vallják be és teljesítik reklámadó-fizetési kötelezettségüket, akkor szélsőséges esetben a NAV – megfelelő nyilatkozat hiányában – a szokásos adóbírság és késedelmi kamatok kiszabása mellett 20%-os reklámadó, illetve 10%-os társasági adó megfizetését írhatja elő az ilyen költések után a hirdetések megrendelői számára.

Megoldások

A legtöbb internetes médiafelület tulajdonosa vagy üzemeltetője aktív kapcsolatban van az oldalak bevételeit biztosító hirdetésszervező cégekkel. A fentiekben bemutatott esetekben így a médiumok és hirdetésszervezők létrejött szerződések megfelelő módosításával elérhető az is, hogy a reklámadó alanyisága visszaszálljon az oldalak üzemeltetőire.